„Nincs olyan valóság, amely több álmot rejtene
ahol minden este és minden személy,
csak egy szembejövő idegen lenne…”
Ismeretlen költő

Kaptam egy megtisztelő felkérést, miszerint tekintsek rá Szalontai Ádám blogjára és írjak pár sort róla. Első ránézésre megállapítottam, hogy az adott blogon számos immanens, azaz nehezen érzékelhető lelki folyamatot ábrázol, újfajta szemlélettel ír, elsősorban swingerártalmakról, amelyeket egy-egy kiragadott példával támaszt alá, egyúttal lebontva és kibontva a swinger fogalmát. Swingermítoszokat rombol le nyers, szókimondó, egyenes bejegyzéseivel, érintve a swingereket érő társadalmi stigmatizációt. Nem statisztikai felmérések alapján alkotja meg rövid és velős szösszeneteit, hanem megfigyel és ábrázol. Nem tényfeltáró, nem is oknyomozó, mégis tényeket közöl és okokat kutat. A bejegyzések könnyen olvashatóak, értelmezhetőek, nem tudományoskodik, már az induláskor nagy népszerűségre tett szert.

A swingerklub egy mikrokörnyezet
A swingert egyfajta szubkultúraként határozza meg, amelyet szerinte nagymértékben befolyásol a divat, az internetes közösségi háló – mint a nép hangja, vox populi – és a média. Mint fentebb írtam, bejegyzései megfigyeléseken alapulnak, a másság – swingeren belüli másság – tanulmányozásán, elsősorban azokat a jelenségeket követve figyelemmel és személyeket jelenítve meg, akik másként viselkednek, mint ahogy az a köztudatban a swingrekről él. A blogger mintegy rejtett kameraként működik a benti és kinti világban, hiszi és vallja, hogy a swingeren túl is van élet és a swingeren belül is vannak olyan jelenségek, amelyek a közfelfogástól elütnek. Arra a közfelfogásra gondolok, amelyet a swinger szubkultúra tagjai magukra nézve elfogadtak, szabályok, amelyeket betartanak és betartatnak. A swinger egy olyan mikrokörnyezet, ahol az emberi interakciók nem követik a társadalmi beidegződéseket, Szalontai Ádám írásai alapján mégis van visszacsatolás a kinti világra. Hermetikusan nem zárhatják ki – helyesebben BE – magukat attól a környezettől, amiben szocializálódtak maguk a swingerek is.

A blogger valójában egy fenomenológus
A fentebb leírtakat figyelembe véve azonban kijelenthetjük, hogy a swingerklub egy zárt intézet, és meglehet rajta botránkozni, de megállapítható, hogy egy tipikus totális intézmény. Egy „menedékhely” – bármilyen értelemben. Szalontai Ádám szösszenetei ezeket a „menekülteket”, „menekülőket” mutatják be. A szereplők swingerek (vagy nem), a blogger pedig nem a klubban folyó eseményeket, gabalyodásokat írja le, hanem a klubba vezető vagy a klubból kivezető utat. Valójában egy fenomenológus – amiről, lehet, ő maga sem tud –, aki a megfigyelt dolgokat, eseményeket jelenség szintjén írja le, nem támasztja alá statisztikai adatokkal, megelégszik az egyes szám első személyű interpretációval. Szalontai Ádám nem az a swingerológus – mert bátran nevezhetjük annak –, aki nem tisztes távolságból figyelte mi zajlik a klubokban, hanem személyesen részt vett a benti életben, majd egyszer csak megérett benne az, hogy tapasztalatait egy blogban fogalmazza meg.

Étel-ital-zene, óvszerellátmány, törülközők, tisztálkodási szerek
A swingerklubok abból a szempontból totális intézetek, hogy a tagságot bizonyos szinten megszűrik és ugyanakkor menedzselik is - étel-ital-zene, óvszerellátmány, törülközők, tisztálkodási szerek stb.-, nem akárki léphet be, ami eleve egy magas szintű szűrőt feltételez, a bejárat zárva van, egyes helyeken előre be kell jelentkezni, biztonsági ember jelenléte (ami ugyan észrevétlen, de ott van), nyitott és zárható szobák, „küzdőtér”, BDSM-szoba, szauna, jakuzzi, masszázs, programok stb.

A blogger rácáfol ezekre az ideáltípusokra
Szalontai Ádám bejegyzései is egyfajta ideáltípusból indulnak ki, azokból, amelyek a swingerről alkotott köztudatban élnek. Az ideáltípusok jellemzői, hogy nem tükrözik a valóságot, mégis a benti valóságot hozzájuk mérik. Funkciójuk az, hogy az adott klub vagy swingertársadalom működését jobban meg lehessen érteni. Szalontai Ádám azonban rácáfol ezekre az ideáltípusokra (a swingerek mindig boldogok, csak a szexért járnak a klubba, a swinger nők erkölcstelenek, érzéketlenek stb.) és bebizonyítja, hogy a benti világ is a kinti világot tükrözi, mintegy importálja azokat az attitűdöket. Azt is leírja Szalontai Ádám, hogy vannak swingerek, akik nem tudják kizárni a külvilágot a benti történésektől, keveredik bennük a két létforma, ami egyáltalán nem egészséges.

A swingerpopuláció a teljes szexuális szabadságra törekszik
Szalontai Ádám írásaiból egy definíció is megadható arra a kérdésre: mi a swingerklub? Kisszámú és hasonló helyzetű személy tartózkodási és szórakozási helye, akik meghatározott időtartamra el vannak választva a tágabb társadalomtól, szexualitásukat együtt, összezárva, a klub szabályai szerint élik meg, szabad akaratelhatározásból.
A fentebbi definícióból a következő konzekvenciák vonhatók le a swingerklubokra és a swinger szubkultúrára vonatkozóan:
1. Totális szexuális szabadság: a klubban a swingerpopuláció a teljes szexuális szabadságra törekszik.
2. Szabad akarat: mindenki úgy éli meg a szexualitását a klubban, ahogy az neki jól esik, két korlátja van, a NEM és a partner beleegyezése.
3. Totális szubmergencia, vagyis a swinger klubbon kívüli életének teljes leépítse és a különböző szabályokhoz való alkalmazkodása.
4. Totális izoláció vagy szeparáció, azaz a klub populációja teljes mértékben leválnak a többségi társadalomtól.